Amikor szerda reggel Johnny nyugtalan álmából felébredt, megint Calgaryban találta magát. December 17-e volt, a nap, amire hónapok óta készült, síppal, dobbal, nádi, hegedűvel, ferihegyi fogadóbizottsággal.

Mióta Budapesten a közlekedési szektor szereplői közül kábé már csak a MAHART dolgozói az egyetlenek, akik nem sztrájkolnak - talán csak a téli hajózási szünet miatt - közlekedni vágyó ember indulás előtt igyekszik tájékozódni, mi vár rá. Már ha egyáltalán valami...
Hősünk, Johnny is szemfüles, indulása reggelén ellenőrzi is onlájn a keddi calgaryi repülőjáratok közül nem pont az övét törölték-e. Mert a világ másik felén, ahol ő ül, több száz dolgozó pont felvenni szeretné a munkáját, már, ha a mínuszok és a havazás ezt hagyná. Johnnynak nincs nehéz dolga, Calgaryból naponta két nemzetközi járat indul. Egy Londonba, egy Frankfurtba, könnyű a találathalmaz szűkítése. Főhősünknek ez annyira sikerül, hogy a végül egy repülő se kerül a találati halmazba. Johnny frissít, bővít, koordinátákat ad meg és izzad. Semmi. Kedd este Calgaryból nem megy gép Frankfurtba. Az internet szerint. 

Johnny a telefonos segítséget kér, egyenesen a repülőtértől. Kedves hang tájékoztatja, ő ugyanazt látja, mint az egyszeri halandó a neten. Semmit. De no woories, ez nem jelent semmit, a talány megfejtésében az illetékes maga a légitársaság. Jelen esetben az Air Canada, tessék őket zaklatni. Főhősünk újra a telefonhoz nyúl, közben egyik kezével reptéri honlapot frissít - ki tudja, hátha landol az oldalon a franfurti járat  - másik kezével gyöngyöző homlokáról itatja le a verejtéket.

Légitársaság információs rendszere a olyan, mint a népmese. Hol volt, hol nem volt. A vonal másik végén már csak egy gép fogad. Automatahang kéri hősünket, pötyögje be a járata adatai, majd várjon. Rövid idő múlva a gép közli, a megadott frankfurti járat már elment. Hétfő este. Johnny nem adja fel ilyen könnyen, addig bolyong a társaság telefonos rendszerében, míg sikerül élő, emberi hagot hallania. Szokásos körök, járatszám, indulási koordináták, jegyszám, név, cím, telefon, vércsoport bediktálása után kedves hölgy nyugtat, lát mindent a rendszerben, nincs semmi gond. Indulás december 16-án, érkezés 17-én, lehet kitaxizni a reptérre. 

Repülőtéren végre kitisztul a kép. December 16-án semmilyen gép nem megy Frankfurtba. Legalábbis nem a téli menetrend szerint. Még akkor se, ha Johnny érvényes, december 16-ra kiállított repülőjeggyel rendelkezik.  Hiába, télen a napok rövidülnek, meg ugye ezek az állandó időzónák, óraátállítások, megesik no, hogy a 16-a átcsúszik 17-re. 

Hirtelenjében három kérdésem lenne...
1) Miért ad el légitársaság és/vagy utazási iroda olyan napra repülőjegyet, amely nem szerepel a saját menetrendjében? 
2) Miért nem tud egy város repülőtere tovább látni a saját weboldalánál és információt szolgáltatni az általa indított járatokról?
3) Miért talál meg egy légitársaság alkalmazottja olyan járatot a rendszerben, ami az éppen  érvényes menetrendben nem létezik?

Johnny végül ismét elindult a Véneurópa felé. December 17-én. Ha minden jól megy, néhány óra és landol Ferihegyen. Ha olyan szerencsés, még a csomagjai is megérkezek. Síppal, dobbal, nádihegedűvel.