NapiCalgary

Zöld, újrahasznosító hétvégét tartottunk. Visszavittük a visszavihetőket a visszavevőhelyre, elmentünk egy helyi árverésre, beugrottunk a hétvégi síbörzére és végre vettünk energiatakarékos izzókat. Egyet vihetünk is vissza, mert 10 perc használat után kiégett. 

Calgary tiszta, ápolt, szemétmentes város. Nincsenek eldobált kávéspoharak (az egyfőre jutó bödönnyi Starbucks és Tim Hortons kávéfogyasztás szerintem napi több liter), cigarettacsikkek, komplett ágyneműgarnitúrák a parkokban. A házak udvarán, köztük a miénken is, nem az otthoni műanyagkukák garmadája sorakozik, hanem nagy konténereket tesznek ki. Így sikerül elkerülni, hogy szemétszállítás előtti nap bokáig gázolj a szemétben. Más kérdés, hogy rendszeresen összepisilem magam, mikor hetente begurul a torpedónaszád méretű kukásautó az ablakunk alatt. Ezen a ponton mindenképpen meg kell emlékeznem Gazsiról, aki szintén heti rendszerességgel jelenik meg a kukánál(ban?). Ő a házi guberálónk. Általában az üvegeket, a flakonokat, a még hasznosítható dolgokat mazsolázza ki. Csillagos ötöst érdemel, mert mindent rendesen visszapakol, sőt, kb. még rendet is tesz, mielőtt elsántikál. Mehetne Budapestre, tréninget tartani.

Visszatérve ránk, illetve az újrahasznosításra. Kicsit felemás ország ez. Némely dologban iszonyú pazarlóak (üzemanyag, károsanyag, műanyagzacskó-anyag), másban pedig nagyon környezettudatosak. Bár a háztartásokban még nem divat a szelekív hulladékgyűjtés (lásd Ausztria), elég sok köztéri konténerbázis van, ahol külön kidobhatod a papírt, műanyagot, falevelet, üveget. Valamint a sörösüvegtől, az alumínium üdítősdobozon, műanyagflakonokon át a konzervdobozokig mindent visszavesznek az ún. Bottle Depotban. Figyelj, pénzért! Mi 12 CAD-ot (kb. 2000 HUF) kaptunk három szatyor sörös, egy nagyszacsor műanyagüvegért. A Waste Reduction Week célja is ennek népszerűsítése, valamint a különböző ötletek, lehetőségek terjesztése volt. Sajnos, így Halloween közeledtével ez még aktuálisabb.  

Tavaly Észak-Amerika kb 6,5 milliárd, ebből Kanada 1,5 milliárd dollárt költött el Halloweenkor. Egyenként csomagolt apró cukorkák, házakra aggatható pókhálók, csontvázak, boszik, szörnyek, tökök, mindenféle jelmezek. Október 31. után mind szemét. Még a hatalmas, kivályt töklámpáspok is, mivel nem mindenkinek van komposztáló a kertjében. Tavaly annyi hulladék gyűlt össze az ünnep után, hogy idén már komoly sajtótéma lett, mi legyen a Halloweenkor termelt, nagyrészt műanyag sorsa. Hasonlóan a Hálaadáshoz, a Halloween is szorosan kapcsolódik az ősi betakarítási ünnepekhez. A jelmezek, a hagyomásnyos ételek, díszek régen mind-mind otthon készültek, részei voltak a családi legendáriumoknak. Nem véletlen, hogy Pumpkin pie ettek, ugyanis valamit kezdeni kellett a töklámpásból kikapart "tökhússal". Most beslattyognak a store-ba és mindent előrecsomagoltan, előrefröccsöntötten megvesznek.

Akinek viszont nem tellik mindenből az újra, tobzódhat az árveréseken. Az érem másik oldala, hogy nagy divat elárvezerezni a már használt cuccokat. Mondom, felemás ország. Képzelj el egy külvárosi nagy mezőt, a közepén egy hatalmas lóistállóval, ahol párhuzamosan három kikiáltó dolgozik. Vehetsz bútort, játékot, étkészletet, cipőt, ruhát, tévét, festékpatront, szalagot, mosóport, autót. Bármit, amit el lehet adni. Mi Borsit kísértük el szombaton a Graham árverésre. Boris tipikusan árverésre predesztinált ember. Amint megvesz valamit, már azon jár az agya, hogyan adja el úgy, hogy jó üzletet csináljon. Profi. Tegnap vett végül egy Chryslert, kemény 1600 dollárért. Február óta ez a negyedik autójuk, lesz nemsoká' szerintem egy ötödik is. Sajnos nem tudom neked visszaadni az árverési élményt 100%-ig. Valahogy így képzeld el.
A síbőrzét már meg se próbálom leírni. Hatalmas hokipálya, tele sícuccal. Bakancs, kötés, léc, ruha. Potom pénzekért. Nekem lett egy profi, vadiúj Rossignol, mindenálló nadrágom - szerintem magától síel - féláron. Boris komplett snowboard felszerelést vett, kb. fillérekért. Snowboardozni mondjuk nem tud, de síelni se. De a boardcípő kevésbé nyomta...

Jövő héten garage charity sale-re megyek. Na, az még egy szép történet. Time is money, én meg spórolok, arról majd akkor.