NapiCalgary

A calgaryiak biztos festenek tojást. Ezen megállapításra empirikus vizsgálatok sorozatán keresztül jutottam. Egyrészt az albertai Vegreville-ben található a világ legnagyobb húsvéti tojása. Másrészt húsvét hétvégéjét megelőző hetekben már szinte sehol sem lehet már tojásfestéket kapni. Pedig gyerekkorom óta gyakorlom a tojáspingálás népi művészetét. Még keramikus nagynénémtől és grafikus nagybátyámtól tanultam az egész hagymahéjjas, viaszozásos, magyar népmesei motívumokkal tarkított hóbelebancot. Az más kérdés, mennyire népi eredménnyel. 

 
A világ legnagyobb húsvéti tojása - Vegreville, Kanada, AB

A húsvéthoz hasonló mozgóünnepekkel mindig bajban vagyok, mert általában a nyúl érkezése előtt egy nappal kapok észbe, jesszus, ez most ilyen korán jön? (Bájdövéj, van egyáltalán a húsvéthoz hasonló mozgóünnepünk???) A dolgot súlyosbítja, ha időközben én is mozgok és ne adj isten egy, a megszokottól eltérő kontinensen ér utol az összes csibe, nyúl és bárány. 
Szerencsére a forgatókönyv azért itt is hasonló, mint otthon. Évente egyszer a kanadai biológusok sem akadnak fent azon, hogy a nyúl piros (csoki)tojást tojik a kerti bokor tövébe. Annyi csupán a különbség, hogy néhány államban, köztük Albertaban is Nagypéntek, nem pedig Húsvét Hétfő a pirsobetűs ünnep. Innen üzenem gyorsan minden legénynek, aki esetleg holnap benézne hozzánk locsolóba, hogy sorry, de a dógózóban leszek, meghatározhatatlan ideig...

Forrás:Reuters blog

Apropó locsolás. Na, ez az egyetlen olyan dolog, amit húsvét kapcsán a helyieknek magyaráznom kell. Először természetesen furcsán néznek rám, miközben azt ecsetelem,  a vödörtől a szódásüvegen keresztül hogyan jutottunk el a kölniig. De a végén, főleg a hímneműeknek, tetszik a dolog, maximum kicsit lököttnek tartanak. Pedig szerintem a locsolás egy kedves és vicces népi hagyományunk. Ha jól emlékszem, én sose gazdagítottam a sikítva menekülő lányok hadát, mosolyogva tűrtem az ötödik fajta pacsulit is a fejemen. A kedvenc locsolóm azért az úszó edzőm, Pista bácsi volt, aki évente más-más verssel köszöntött minket. Szigorúan edzés előtt, a medence szélén szavalva. Aztán vízbeugrás után illatozott az egész uzsoda. Volt azért a klórral vegyült Organzanak egy egész érdekes bukéja.

Visszatérve a kanadai húsvéti szokásokra. Mivel az ünnep fixen három napos, egész aprajafalva útrakel itt is. Az ország gazdasági és földrajzi adottságait tekintve a helyzet kicsit súlyosabb, mint otthon, ugyanis itt simán előfordul, hogy a hazautazok húsvétra 4000 km-t és 5 óra repülést jelent. 
Otthon viszont a magyarországihoz hasonló, roskadozó terülj-terülj asztalkám várja a családtagokat. Itt is a sonka-tojás kombó a menő - mínusz a torma (amit viszont halleluja bármelyik store-ban lehet kapni) - nagyobb konyhaművészeknél valamilyen bárány vagy lazacfogás. Kalács helyett azonban kis cipókat, ún. Hot Cross Bunst sütnek. Ez a péksütemény szintén kelt tésztából készül, bár fűszeres ízvilágát tekintve nekem inkább karácsonyi képek jutnak az eszembe róla. Volt egy olyan kósza gondolatom, megpróbálkozom vele. Az otthoni hagyomány végül erősebb volt, így az élesztő a fonott kalácsban, a szárított gyümölcsök, a fahéj és a dió pedig a Püspökkenyérben kötöttek ki. Azokat legalább nem kell cupolni, meg evőkanalazni. 

Mint a mellékelt ábra mutatja, Áron is jobban örült a püspökkenyérnek

Végül azért nem maradtunk festett tojás nélkül. Igaz, valami leértekelt, gyanús küllemű, Sesam Streetes egységcsomagot sikerült csak felhajtanunk Donnával, ami vagy a legújabb trendeknek megfelelően csak pasztellszínekben fog, vagy csak egyszerűen gagyi. Mindegy, volt miben lögybölni a gyerekekkel a tojatot, amit aztán Step reggel jóízűen el is fogyasztott sonkával és tormával. Majd ráfogta a nyuszira.