NapiCalgary

ça va tres bien, de itt ki is fújt a francia tudásom, legalábbis, ami a csevegést illeti. Ha jól számolom, ma körülbelül tizedszer néztek franciának vagy québecinek a akcentusom miatt. Ha még jobban számolom, körülbelül századszorra nem sikerült beazonosítani, honnan a francból származom.

Egy 2007-es adat szerint több, mint negyedmillióan vallják magukat magyarnak Kanadában. Az itt élő, körülbelül 270 ezer magyarból Alberta tartományban 41 ezren, Calgaryban pedig úgy 16 ezren élhetnek. (A legtöbb magyar származású ember Torontóban - 47 ezer - található, még a második helyen a Vancouver foglal helyet a maga 43 ezer fős magyar lakosságával.) Ennek ellenére az akcentusunk elég jól "leplez" minket. Többször kérdeztem már kanadaiakat, melyik nyelvhez tudnák leginkább hasonlítani a kiejtésemet. Az esetek többségében francia vagy quebeci hangokat véltek belehallani a beszédembe. A második tipp német vagy osztrák. Egyszer voltam olasz is, de az valószínűleg a grande latte-nak köszönhető.

Miután elárulom, magyar vagyok, persze leesik a nagy tantusz és kiderül, az illető testvérének a barátnőjének a nagynénje vagy az anyukájának a legjobb barátjának a kollégája magyar. De az sem ritka, hogy a kíváncsiskodó kanadai - akinek a szülei egyébként németek/lengyelek/hollandok vagy írek - járt már Magyarországon. Igen-igen, nem kell lesajnálni a kanadaiakat, tapasztalatom szerint eléggé képben vannak Európa történelmét és földrajzát illetően. Körülbelül fél perc szemforgatás után lokalizálják hazánkat. Az már más kérdés, ha visszakérdezek, hol és merre jártak, hogyan érezték magukat, általában a Budapest és a gulasch dichotomiájánál messzebbre nem jutunk. Bár egyik kollégám már többször járt az északi, osztrák határ közelében található, rövid, kimondhatatlan nevű városban is.

A kimondhatatlan szavaknál kábé meg is állt a tudomány, a magyarról körülbelül ez a maximum, amennyit az itteniek tudnak. Próbálják néha megérteni, valamihez hasonlítani nyelvünket, kérdezik, mihez hasonlít, mit értünk könnyebben meg, tudunk-e könnyen kommunikálni szomszédainkkal, melyik más idegen nyelvet tudjuk könnyebben megtanulni. Nem szoktam fárasztani őket a finnugor nyelvcsalád ágaival, a Kárpát-medence népeinek történelmével, meg a nyelvtani rendszerünk sajátságaival. Szimplán rávágom, a magyar leginkább a magyarhoz hasonlít.

Találkoztam természetesen olyan kanadaiakkal is, akik, noha szüleik magyar származásúak, már egyáltalán nem beszélnek magyarul vagy csak néhány szót tudnak. Tudom, a magyar nem világnyelv és a Föld eme féltekén még kevesebbet lehet vele kezdeni, mint a másikon. Mégis úgy gondolom, sokat segíthet, ha valakinek lehetősége nyílik a saját nyelvén keresztül megérteni, honnan jött. Nehezebb helyzetben vannak ugyan azok a gyermekek, akiknek szülei egymés közt angolul beszélnek. Még nagyobb bábeli zűrzavart okoz, ha az egyik szülő Á a másik Bé országból érkezett Cé országba...
Így járt egyik kedves, kávézóbeli ismerősöm, akit kedvenc itala és származása miatt Americanonak hívok. Tökéletes társalkodópartner lenne számomra, hiszen édesanyja magyar, édesapja pedig olasz. Ő azonban már itt, Kanadában született és egyik szülője anyanyelvét sem beszéli. Kedvemért viszont minden nap megtanul egy-egy új magyar kifejezést a kávé mellé. Elég random módon áll fel a tananyaga, jelenleg a Nem beszélek magyarul, a Hogy vagy? és a Jó étvágyat! megy. Ki tudja, még akár az anyanyelvi szintig is eljuthat egyszer. Csak nehogy még a végén franciának nézzék.