NapiCalgary

Marcus, 21, Németország. Aya, 23, Japán. Daniel, 24 és Jimmin, 26, Korea. Greg, 27, Ausztrália.  Valószínűleg már mindannyian megvették apunak a cowboykalapot, anyunak a juharszirupot, öcsinek/huginak a macis kulcstartót, a legjobb havernak pedig a Calgary Flames hoki mezt és leginkább azon törik a fejüket, hogyan fogják egy év élmény-és kacatadagját belegyömöszölni két, egyenként 23 kg-os bőröndbe.  Első látásra semmi közös nincs bennük. Pedig sanszos, hogy ugyanonnan, ugyanazon a napon repülnek haza. Kanadába való belépésük után 12 hónappal. Marcus, Aya, Daniel, Jimmin és Greg ugyanis mind tagjai az ún. working holiday programnak, melynek köszönhetően egy évig szabadon tartózkodhattak, dolgozhattak, tanulhattak, sírhattak és nevethettek Kanadában. 

A working holiday program eredeti célja az volt, hogy olyan fiataloknak biztosítson szabad munkavállalást és legális keresetet, akik hosszabb ideig szeretnének egy adott országban utazgatni, nyelvet tanulni. Kezdetben négyen Kanada, Japán, Új-Zéland és Ausztrália vettek részt a programban, mostanra 26 ország fiataljai igényelhetnek úgynevezett working holiday vízumot. Az országok között természetesen kétoldalú megállapodás van érvényben, azaz a japánokra ugyanazok a feltételek vonatkoznak Kanadában, mint a kanadaiakra Japánban.

A vízum egyben belépési, munkavállalási és tanulmányi engedély is, melyet 18. életévük betöltése után igényelhetnek az adott ország állampolgárai. Ennyit a közös jellemzőkről. A tartózkodás hossza, a felső korhatár, a vállalható állások típusa, a szükséges dokumentumok, anyagi és részvételi feltételek között ahány ország, annyi változat. Daniel például életében egyszer, 30 éves koráig élhet a vízum nyújtotta lehetőséggel, de nem dolgozhat egészségügyi és gyermekgondozással foglakozó intézményekben. A hivatalos iratokon túl Kanadába való belépésekor fel kell mutatnia 2500 kanadai dollárt vagy ennek megfelelő értékű koreai wont, angol nyelvű önéletrajzot és motivációs levelet, születési anyakönyvi kivonatot, visszaútra szóló repülőjegyet, munkavállalói vagy tanulmányi igazolást, mely bizonyítja, otthon visszavárják. Marcustól lényegesebben kisebb paksamétát és csupán 1500 dollárt kértek a kanadai határon, Greg pedig 2008 januárja óta annyiszor jön, ahányszor csak akar és akár 24 hónapot is eltölthet az országban. 

Kanada egyébként Ausztrália, Ausztria, Chile, Belgium, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Írország, Olaszország, Japán, Dél-Korea, Litvánia, Új-Zéland Hollandia, Norvégia, Svédország, az Egyesült Királyság és az USA állampolgárainak állít ki work holiday vízumot. 2009 második felétől pedig Lengyelország fiataljai is bekerülnek a programba.
Az országba leginkább Dél-Koreából érkeznek, a 2010-es vancouveri téli olimpiának köszönhetően idén még az éves kvótát is megemelték, így 2009-ben csak Dél-Koreából 4020 jelentkezőt fogadnak. Sokan jönnek még Ausztráliából és Új-Zélandról is, tapasztalatunk szerint az Alberta területén található sípályákon szinte kivétel nélkül ausztrál fiatalok terelgetik a liftnél a népet. 
Hogyan talál ennyi, többségében még képzetlen, angolul általában alacsony szinten beszélő fiatal munkát, mikor nincs olimpia év vagy állnak a síliftek? Többségük általában éttermekben, kávézókban, boltokban, építkezésen helyezkedik el, ahol gyakori az üresedés és nem feltétlenül kell shakespeare-i angolt beszélni. Mivel elsősorban pénzt keresni, nem utazgatni vagy tanulni érkeznek, gyakran vállalnak egyszerre két állást is. Sok working holiday vízummal rendelkező ismerősöm dolgozik naponta 12-16 órát is, nem éppen asztal mellett, számítógép előtt ülve. Fizetésükön túl azonban csak minimális juttatásokat kapnak Kanadától vagy a munkáltatójuktól. Ráadásul a a kanadai biztosítási szabályoknak szigorának hála, lehet, hogy ha Jimminnek mondjuk begyullad a foga vagy pont a próbaideje alatt töri ki a lábát, a lábát, busás kórházi számlára számíthat, amit vagy ő vagy az otthon, Koreában kötött biztosítása fedez csak. 

Ki van a rendszer találva rendesen, én is csak addig sajnáltam, hogy magyarként nem lehettek tagja a fizetett szabadságon lévő fiatalok klubjának, míg el nem olvastam a tagság feltételeit. Bár Marcus, Aya, Daniel, Jimmin és Greg is úgy gondolja, megérte a hónapokig tartó spórolás, az iratokért való rohangálás otthon, a kezdeti bizonytalan, aggódással töltött hetek, a halálra dolgozott napok, az átbulizott éjszakák már itt, Calgaryban. Cserébe ők megismerhettek egy másik országot, nyelvet, kultúrát, tájat, színeket, ízeket, illatokat. Én pedig minden nap megtanulhattam valamit Japánról, Dél-Koreáról, Németországról vagy Ausztráliáról...Kanadában.