Gondolkoztam, minek is öltöznék ma be, ha még isis lennék. Rájöttem, sokkal több és jobb ötletem van, mint anno. Vagy legalábbis most sokkal többnek és jobbnak tűnik. Vicces is lenne, ha még mindig a tündérkirálylány, lepke, csöves tengelyen mozognék, így inkább a harminchoz, mint a húszhoz közel. De az ilyen szellemírtós, ördögűzős, zseblámpába nézős, pókhálós, csontvázas izéket sose szerettem. A cukortól meg ugye hivatalból el vagyok tiltva. Halloween, tőlem ma este megmenekültél.
Egyik itteni ismerősöm, Joyce kérdezte tőlem, mit fogunk csinálni a barátaimmal Halloweenkor. Öööö, mondtam, leginkább uszodába megyünk Johnnyval, leginkább úszó Johnnynak és Dórának öltözve, leginkább úszni. Magyarországon ugyanis október 31. nem ünnep, nálunk halottak napja van, az is november 1-én. Ma otthon Mindenszentek van. All Hallows' Even.
És akkor következett a szokásos kör, amit minden külföldivel eljátszottam már minimum egyszer. Mert bármilyen nyelvre is fordítottam eddig a halottak napját, az összes változat kerekedő szemeket eredményezett a befogadó félnél. Végülis, ha nem szocializálódtam volna bele, nekem is furcsán hangzana. Végül kiderült, Hong kongban (Joyce kínai származású) is van egy hasonló ünnep, de azt tavaszkor tarják. Na, nekünk is van egy Halloweenhoz hasonló ünnepünk és jééé, majdnem tavaszkor tartjuk.
Egyébként a mi farsangunk és az angolszász Halloween nem véletlenül hasonlít egymáshoz. A február a télbúcsúztatásról és a tavaszvárásról szól. Halloween pedig egy kelta eredetű, betakarítási ünnep, a Samhain volt eredetileg. Ők az őszt búcsúztatták és előkészültek a télre. Az ősi gael hit szerint az október 31-i éjjelen vándorolnak a holt lelkek a halottak birodalmába. Mivel a kpu nyitva áll, félő, hogy a holt viszont az élők földjére toppan, betegséget, bajt hozva magával. Nem árt, ha esetleg van nálunk néhány maszk vagy ilyesztő jelmez, hátha visszafordul és hazasomfordál.
Először azt hittem, a töklámpás is arra szolgál, hogy segítsük az össze-vissza kóborló lelkeket, hogy végül mindenki a helyére kerüljön.
A jack-o-lantern eredete viszont egy kicsit későbbi, bár szintén az írektől ered. A legenda szerint Jack, aki egy lusta, de ravasz ember volt, imádta ugratni az ördögöt. Több változat is fennmaradt, az egyik szerint felküldte egy almafára, majd keresztet vágott a fa törzsébe, így az ördög csapdába esett. Egy másik mesében Jack kulcsot tett az ördög zsebébe. Végül Jack egyezséget köt az ördöggel, kiszabadítja, ha cserébe az örödg garantálja, nem viszi magával Jack lelkét. Ezen a ponton viszont Jack öngólt lő, mert ugye a mennyországból is ki van csukva, lévén lopott, csalt, hazudott, de a pokolra se kerülhet. Össze-vissza bolyong a két világ határán. Az ördög végül megszánja, ad neki egy darab parazsat, amit Jack egy kivájt nagy fehérrépába tesz. Így lesz lámpása, hogy orra ne bukjon.
Jackből így Jack of the Lantern lett, a kelta ünnep az írekkel egytt bevándorolt Észak-Amerikába, a fehérrépát pedig lecserélték tökre. A csoki és a háztól házig tartó édességtarhálás nem tudom, mikor lett a folkklór része, gondolom jött a kapitalizmussal. Az én ízlésküszöbömnek egy kicsit már túl kommercializálódott. Ha kivonom a sok szemetet, amit rátukmálnak az emberekre dísz címén, egész kedves, vicces ünnep marad belőle. A gyerekek kimehetnek este bandázni, a felnőttek pedig lehetnek egy napra megint gyerekek. Tudod, akit az istenek (ördögök?) szeretnek...
szólj hozzá: Michael Jackson - Thriller
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.