NapiCalgary

Jelenleg nem dogozom. De már dolgozok rajta. Mármint, hogy ez ne így legyen. Addig viszont enyém az egész 2620 16 St SW 60 négyzetmétere. Nemmellesleg két férfival lakok együtt, akikre ugyan semmi panasz, mert mégiscsak mérnökemberekről van szó. Itt rendszer és rend van. De egyrészt ők egész nap a gyárban, másrészt...Érted, na.

Mosogatás

Én az összes házimeló közül a vizes sportokat szeretem a legjobban. Mosogatni nagyjából bármikor, bármennyit. (Ne húzzátok a szátok, ma reggel azért ti, mert én tegnap este fáradt. Ma reggel megcsináltam volna. Tényleg.) Az egyetlen, amitől szinte belső fájdalmaim támadnak, az a szárazedényelpakolás. Utálom az egymáshoz koccanó edények hangját. Bármennyit hajandó vagyok dzsangázni, hogy megúszhassam. Megérkezésem első napján ennek köszönhetően át is adtam a szemetesnek egy mélytányért. Jóvanna, még nem ismertem az itteni szárító lehetőségeit. Juteszembe, megagigaóriás edényszárítóval rendelkezők jelentkezését továbbra is várom. De Step ezt a projectet általában átveszi, thanks God!

Takarítás

Amíg vizelni kell, OK. Fürdőszoba, konyha fényesítése jöhet, külön élvezem a kádsúrólást. Volt egy érdekes periódusom tavasszal, valamiért élvezettel ganéztam ki a boldogult Hegedű utcai fürdőt, szigorúan úszás után, este 9-től. A héten itt is rámjött egy ilyen láz, nincs ezzel semmi baj, de menet közben jót mosolyogtam élettársaim férfiúi prakticitásán a témát illetően. Felmosófa van, vödör nincs, meg lehet oldani azt anélkül is. A hűtőben pedig egy háromhetes krumplifőzelék várt. Szavam nem lehet, maszkot már hoztak a kidobáshoz...Szerinted? 
Pórszívózni viszont nem, nem, soha. No way, lehetetlen, oldd meg! Az édénykoccnál már csak a pórszívó hangjától menekülök messzebb, szerintem ez valami kora gyermekkori üledék lehet. Hatalmas szerencsénkre itt nincs porszívónk, tehát egy ideig kérdés megoldva. Előbb-utóbb viszont megérkezik a kölcsöndarab Boriséktól. (Erről a Csengetett Mylord ugrik be hirtelen, tudod, mikor jött a porszívós havonta és bele volt zúgva Ivyba. Megvan?) Majd kiírok addigra valamilyen pályázatot, aminek már most tudom a nyertesét. 

Mosás

Mosógépünk sincs. Kanadában nem divat, hogy minden háztartásban legyen egy Bözsi. Igen, a mi Hajdúnkat is úgy hívták, jééé! Vagy a ház alaksorában van egy közös mosókonyha, vagy mész a laundryba, köbö a Háború és békével a kezedben. Győzd kivárni. Halleluja, itt az előbbi van, tehát hetente egyszer lecaplatok a cuccal meg a sok apróval a zsebemben. Bepakolok, fél óra múlva vissza, át a szárítóba, ismét zseton, majd egy óra múlva vissza. Nem túl kedves gondolat mondjuk elaludni vagy elmenni hosszúhétvégére, nem hinném, a többi lakó imába foglalná ebben az esetben a neved. Legfrissebb tapasztalat. Azt se árt megnézni, ki, mit felejthetett benne előtted. Talán akkor nem mososd ki más fehér atlétáját a te színes ruháiddal.  

A szárító nekem bizarr masina. Bele kell rakni egy vékony, illatos lapot (öblítő), amit a végén kidobsz. Nem tudom, mi történik benne, azt se, ez most jó-e a ruhának vagy sem. Nekem jó, ugyanis megúszom a teregetést. 

Sütés-főzés

Kedvenc rész, de lehet, kicsit belebukok. Mármint a főzés részébe. Nem mondhatnám ugyanis, hogy a magyar konyha remekein szocializálódtam. Nálunk a rakottkrumpli is padlizsánnal és gombával, a chili con carne pedig pulykahúsból készült. Nem vagyunk vegetariánusok, de ha meggondolom, több, mint tíz éve nem ettem marha-és sertéshúst. Két életerős férfi szemét pedig nem szúrhatom ki este egy csokor sonkába göngyölt spárgával tejszínmártásban. Tegnap bele is izzadtam a paprikáskrumpliba, utoljára szerintem áltisk ötödikben csináltam. Még jó, hogy vannak a neten receptek.
Szerencsére itt van nekem Johnny, aki született szakács. Ő pedig főleg ezt az ütős gulash vonalat vágja. Állítólag Michelin csillagos szinten. Kettőnk közti munkamegosztást jól szemlélteni, mikor hazahoztuk az öt darabos sütőkészletet. Johnny már belevizionálta a csirkecombokat a tepsibe, én meg rácuppantam a muffin-illetve a tortasütőbe. 
Ugyanis én inkább a sütőben brillirózok, bár az eddigi próbálkozásaim is elég kreatívra sikeredtek. Sütöttem muffint mérleg és saccolási képesség nélkül, durumlisztből, illetve palacsintát bubis víz és palacsitasütő nélkül. Durumliszt állandó, valószínűleg mellényúlás eredménye. Mindkettő ehető volt. Sőt! 

Bevásárlás

Ez egy külön posztot érdemel. Egyszóval leírva, minden nagy és ebből kifolyólag nehéz, így ez mindig csapatmunka. 

Ahogy minden, amit itt csinálunk, szóval ne úgy képzelj el, mint Isaurát, aki ki se látszik a mosatlanból. Basszus! Mikor indiítottam el a mosógépet???