NapiCalgary

Köbö úgy egy éve Fővámtér függő lettem. Nem, nem a metróépítkezés alagútja bűvölt el, hanem a nagycsarnok. Mivel pont félúton volt anno melóhely és anno lakhelyek között, heti rendszerességgel begurultam. Általában kora reggel, elkerülendő a nyugdíjaskommandót. Szép lassan lett narancsosemberem, sajtosjánykám, meg savanyúsnénim. Szerelem. Magától éretődő volt, hogy a calgaryi pijacot is minél hamarabb fel kell térképeznem. Az már kevésbé volt egyértlemű, hogy akkor 26 Ave SE a 25 felett vagy alatt van-e.
Szerinted?

A 21. század leánya az interneten lokalizál helyeket. A gugli szerint egyértelműen 25-ösön balra, Dartmouth, jobbra, és már ott is vagyok. A 21. század leánya viszont nem tud egyszerre laptopon térképet nézni és biriglizni, tehát magához veszi a papíralapú zsebtérképet. Meg minden infot minumum két forrásból illik, ugye. Kérdés, mi van akkor, ha a papír és a képernyő tök mást mutat. Előbbi szerint ugyanis a 26. a 23. Sakk-matt. Elindulunk, mindig van valahogy.
Mákom volt, mert az út egyharmada az Elbow River mellett visz (ez az a birigliút, ahol először Azzurraval, ha emlékszel), körülöttem ezer színű fák, Van Gogh ecsetjérőlő is lecsöppenne a vörös ámulatában. Persze, guglinak volt igaza, és felfelé, nem lefelé, aminek szívből örülök, mert a lefelé egyébként le van zárva és nem volt kedvem a flikk-flakkokhoz.

Mikor beléptem, egy percre elbizonytalanodtam, mert mindenhol fröccsöntött és álbőr borzalmak csüngtek, volt egy kis félresikerült török bazár feelingje a helynek. Szerencsére két kanyar után kiderült, van itt zöldség-gyümölcs dögivel. Csak instant módon egybeépítették a ruha-, könyv-, csecsebecse-, kacat-, antik- és élelmiszerpiacot. Kellemes egyveleg, én nem győztem kapkodni a fejem. Első szívdobbanás a sajtbolt volt, minimum akkora kínálattal, mint a fővámtéri szerelem, következő dobb a Hungarian shop. Gyorsan oda is furakodtam, na, azért messze van ez Makótól, de legalább lehet kapni rendes kolbászt (hot, mild, letcho), gulyáskrémet, Erős Pistát, majonézes tormát,nápolyit.

Egyébként teljesen olyan minden, mint egy magyarországi piacon, elől a nagy zöldségpultok, hátul a kistermelők. Csak itt őket ugye farmereknek hívják és cowboykalap van a fejükön. Természetesen az árak is alacsonyabbak, mint bármelyik, eddig általam feltérképezett hiperszupermarketben. Le is csaptam gyorsan egy zsák almára, mert az itthon gyorsanfogyó-cikk. A turbánba csavart, hosszú őszszakállú helyi (?) farmer kicsit aggódott, mikor a 10 fontnyi almát begyömösztem a hátizsákomba, nem lesz-e ez nehéz? Nem nyugtattam meg, hogy voltak reggelek anno, mikor igencsak elcsábultam és több tonnát utaztattam a hátamon kétkeréken a Fővámról EDS-be, EDS-ből Erzsébet kirné útjára (jóga), majd onnan Óbudára, haza.

Régóta szeretnék viszont egy rendes kávéfőzőt venni, ami számomra egy igazi olasz kotyogó...lenne. De ez a filterpapírizű, híg lötty országa, többször futottam már vakvágányra különböző boltok kávéfőzőpolcai előtt. És akkor ott, a piacon, látva a merülőforralót, gyermekkorom termoszát és a vizipipákat felcsillant a remény. Nem kellett sokat lófrálnom, ott állt velem szembe ugyanaz a kétszemélyes kotyogó, mint amit Ineznek ajándékoztam, mikor kicuccoltunk a Hegedéből. 8 dollár, hülynek is megéri, nekem meg pláne. Csakhogy össz-vissz egy 10-est vittem magammal, amiből 7-et már a hátamon vittem, alma formájában. Nincs mese, vissza kell menni. Már csak ezért is...

Szolgálati közlemény: Vasárnap délelőtt hegymászókedv hiányából kifolyólag visszatértünk mind a hárman. Az eredmény egyik fele itt látható balra. Bájdövéj, a paprika is hungarian néven fut a zöldségespultokon. Élmény volt nézni a fiúk arcát, ahogy az otthoni ízeket lakmározták, mint akik idáig éheztek. A másik szerzemény természetesen a tűzhelyen trónol, színültig finom, kávénedűvel.