NapiCalgary

Mondták, hogy könnyű lesz, hogy itt mindenkinek sikerült, hogy ne aggódjak, pikk-pakk lehet állást találni. Persze, ha a ehhez van vízumod és mondjuk nem az áll benne, hogy legkésőbb március 19-én el kell hagynod a Kanada Állam területét. 2009-ben. Így számomra maradt a bé út. Önként és dalolva.

Bármennyire is nem látszik (néha), ez itt ugyanaz az ámerika, mint néhány kilométerrel lejjebb. A kanadai polgár már gyermekkorától fogva igen nagy felelősséget érez környezete, a közösség illetve minden olyan mozgó és mozdulatlan dolog iránt, mely körülveszi. Hovatovább tevékenyen részt vesz ezek gondozásában, fejlesztésében. Önként és dalolva. 

Mikor eldöntöttem, belevágok, otthagyok csapot-papot Magyarországon és megnézem, merre is van az arra itt, Calgaryban, az első parám természetesen a rémesnagy unalom volt. Az első héten még minden új, OK. A másodikon megyünk "nyaralni", OK. A harmadikon még vannak új dolgok, OK. A negyediken már szeretnék régi dolgokat, valami rendszert az életembe. Ismerem magam, tudtam, berosálok, ha otthon kell ülnöm vagy céltalanul bolyonganom a környéken.  
Múlt héten tehát bepötyögtem a gugliba, hogy volunteer Calgary és egyesével elkezdtem nézegetni a körülbelül 270 ezer lehetőséget. Konkrétan nincs olyan intézmény, szervezet, ahol itt ne tudnál önkéntesként dolgozni. Persze ezt ne úgy képzeld el, hogy hétfőtől vasárnapig folyamatosan újrahasznosítasz, ételt osztasz, felolvasol, korrepetálsz. Általában heti egy-két napos vagy hétvégi elfoglaltság, sok élményért, köszönömért és mosolyért cserébe. Legalább adómentes. Azt most nem taglalom, hogy mennyi más előnye van, megismersz egy csomó embert, az itteni életet, fejlődik a nyelvtudásod, és ha egyszer munkát keresel, még az önéletrajzodban is csillagosötösként szerepel, hogy te a drága szabadidődet Calgary és a calgaryi közösség jobbítására áldoztad. Önként és dalolva.

Két helyre tudtam elküldeni a jelenzkezéset online, a többi papír, kinyomtat, kitölt, borítékol, postáz, vár. Ne csüggedj, a két munka már az enyém is. Szinte még fel se ocsúdtam és múlt hét csütörtök este,  már a belvárosi Triangle Gallery of Visual Artsban találtam magam. Eredetileg eligazításra mentem (merre fussunk, ha ég a ház), de az esti rendezvényen már dolgoztam is. Kiderült, hogy Calgaryban minden hónap első csütörtöke amolyan kultúrális nap, minden galéria, múzeum, könyvtár, kultúrális intézmény tovább tart nyitva és különféle előadásokat, workshopokat tartanak. Általában ingyen.  
Triangle Galleryben egy nagyon szórakoztató hölgy, becenevén Doctor Cat tartott előadást három edmontoni művészről. A hölgy becsületes neve egyébként Caterina Pizinas, a calgaryi egyetemen tanít építészetet és művészettörténetet. Valamint elsőként megértette velem, mi az absztrakt művészet: "Nem az, amit még a gyereked is tud. Az, aminél még a gyereked is jobbat tud." Nemmellesleg tökéletes s-el ejti ki Budapestet.
Igen, én vagyok a magyar lány, aki gyorsan meg is fejtette két kiállított installáció mibenlétét, melyeket Thomas Harcsa készített (itt kezdtem el gyanakodni) és Tanc 1, Tanc 2 címen szerepeltek. Tudom, én sem értem, eddig miért nem zavart senkit, mi a franc is ez a két, fémvállfából összehegessztett allegórikus női alak. Önként dalolva.

A munkám egyébként amolyan jegyszedőadminhostess, attól függően, hogy látogató érkezik, csörög a telefon, el kell intézni valamit vagy rendezvény van. Egyelőre hetente egyszer-kétszer. Nem rokkanok bele, hála a CsoPának és EDS-nek, ezekre tréningeltem magam eddig, kicsit olyan is, mintha a két előző munkahelyemet gyúrták volna egybe. Legalább nincs képernyő és olvashatok szabad perceimben. 
Hogy mi a másik? Egy gyerekszínház, de oda először csak október 23-án megyek. Majd beszámolok. Tudod, önként és dalolva.