Úgy néz ki, szépen lassan, centiméterről centiméterre egyre több hó lesz a Rockiesban. Bár a síelésre még várni kell, ahhoz már elég vastag a hótakaró, hogy lehessen hótalpazni. Nyugi, néhány hónapja még nekem se volt sok fogalmam arról, mit is jelent ez. De ha Kanadában vagy viselkedj úgy, mint a kanadaiak. Teniszütő talpra fel!

A hótalp egyik és egyben legfontosabb velejárója, hogy mély hóban menetelve nem süppedsz be combközépig. Lényegesen könnyebb vele járni, ha nem is teljesen, de megtart a hó tetején, így végre nem kell az álladat rúgdosva lépdelned. 
Az old school hótalpak még fából és bőrből készültek, engem egy elnagyolt teniszütőre emlékeztetnek. Bár itt-ott még árulnak fa hótalpakat, a többséget már műanyagból és alumíniumban gyártják. Nehéz leírni, hogyan is működik. A lábfejed igazából szabadon mozog benne, a hátsó, hosszú részét pedig húzod magad után. Ha jól csinálod, olyan, mintha semmi se lenne a lábadon. Mivel ez nem síléc, a talpán fogak vannak, nehogy lejtmenetben nyomj egy superdzsít. 

Vicces benne járni, talán ilyet érezhetnek a pingvinek. Mikor először a viseled, furcsa. Főleg, mert kicsit terpeszben kell benne menni, hogy ne akadjon össze a két lábad. Mintha folyamatosan azon dolgoznál, hogy ne pisild le állva a bokádat. Mivel megszoktam, ha valami rá van csatolva a lábamra, az leginkább síléchez, kezdetben nem is nagyon tudtam nem síelősen mozogni benne. Folyamatosan megemeltem az egész hóbelebancot, főleg, ha kövesebb részhez értünk. Asszem az a titka, hogy el kell felejteni, van valami a lábadon. Mármint a bakancson kívül. Bénáztam egy sort, mire ez leesett. Sőt, kezdetben folyamatosan felcsaptam a havat, bárhogy is igyekeztem csoszogva járni. Step folyamatosan mögöttem kuncogott. Hiába, a városi latyakban is úgy lépkedek, hogy minimum a fülcimpámig dzsúzos vagyok, mire hazaérek. 

Maga a túra Burstall hágóhoz vezetett. Nem különösebben megterhelő táv, 16 km, csupán 500 méteres emelkedéssel. Széles túristaút, balra csúcsok, gleccserek, jobbra tavak, patakok, néhol egy-egy erdei szakasz. Nem lettem ugyan profi talpazó, de arra jó volt, hogy belekóstoljak. Tetszett, leszámítva, mikor derékszögbe állt a két talpam, mikor sikerült sílést imitálnom egy lábbal, mikor a nyakamig csaptam fel a havat és mikor seggreültem...

Oktatófilm és képillusztráció az albumban