Hallottam egyszer, hogy az eszkimóknak több száz kifejezésük van a hóra. Kezdem érteni, hogyan lehet ez. Tényleg hihetetlen a latyakon és a porhón túl mennyi változat van még a skálán mennyi lehetőség van még hótanilag. Azt is látom, a télisport halmaz se a szánkót és a sít jelenti. Lássuk csak, mi minden újat fedeztem fel Kanadában. Mióta itt vagyok, voltam már hoki meccsen, téli túráztam combig érő hóban jégcsákánnyal a kezemben, hótalpaztam, láttam végre élesben sífutókat, síztem a Sziklás-hegységeben, pördültem autóval lejtőn, futottam -23-ban, bicikliztem -12-ben, sétáltam majd egy órát boltba kenyérért -30 fokban. Ja, és napi szinten egyensúlyozok a járdákat és utakat borító 10 centis jégpályán.

Szombaton egy újabb versenyszámmal bővült a repertoár. Elmentünk túrasízni. Illetve én csak hótalpaztam, a fiúk túrasíztek. Mivel azt szeretném, hogy olyan ember ossza meg veled ezen sportág élményeit, aki valóban átélte, nem csak nézte, megkértem Stepet, mesélje el, milyen is a backcountry ski. 

Mikor januárban a téli hegymászó tanfolyamon ültem és hallgattam az oktatókat a túrasíelés rejtelmeiről, még azt gondoltam, ki akar sível a hegyekben mászkálni, mikor ott vannak a lábai. A tanfolyamon elmondták, a különbség a kötésben keresendő. Túrasízéskor ugyanis a sarkad elemelkedik a léctől, ezért tudsz emelkedőn felfelé menni. Ebből következik, hogy a bakancs is más, rendelkeznie kell gyalogló és síelő állással is. Ha felfelé túrázol, a lábad nincs fixen rögzítve, mint az alpinkötéseknél, mert így elég hamar kitörne. A túrasíléc rádiusza elég, ha 16-18 méteres és a talpára kell ragasztani a fókaszőrt. A fókaszőr tulajdonsága, hogy felfelé menetben nem engedi, hogy visszacsússz. De előrefelé is alig csúszik, ezért lefelé menet le kell szedni a lécről.  

Túrasízéshez kötelező a lapát is, ha esetleg valakit ki kell ásni vagy csak simán lavina tesztet kell csinálni, hogy lásd, biztonságos-e a hó. Ilyenkor jól jön még a lavinaszonda is, ha  az elásott cimborádat kell kimenteni ugyancsak a lavina alól, vagy gleccseren való átkeléskor  meg kell nézned, nem beszakadásra alkalmas hóhídon akarsz-e átmenni. Ugyancsak jól jöhet egy lavinadetektor (pieps), ha keresnek téged a lavina alatt vagy te keresed a társadat. Erre 15 perced van, utána gyakorlatilag nulla a túlélés esélye.
A teleszkópos síbot azért ajánlott, mert felfelé menetben más hosszúságú bot kell, mint síkon történő meneteléskor. Akkor még nem is beszéltem a téli sátorról, téli hálózsákról, jégcsákányról, jégcsavarról, pruszikgyűrűről, benzinnel működő főzőről, pehely kabátról, simaszkról, kötélről, különböző csomókról, izolációs fóliáról és még lehetne sorolni… Elég drága sport, jóval drágább, mint a hagyományos sí, legalábbis a beruházási fázisban. Utána olcsóbb, mert nem kell síliftre költeni.

Szeptemberben elkezdtem gondolkodni, hogy mit is fogok csinálni, ha már a mély hóban nem lehet túrázni.  Síelni ekkor már összesen  5 napot voltam. 4 év alatt. Szóval nem vagyok egy igazi Rudi Weismüller.  Elkezdtem keresni a leírásokat, milyen léc és kötés kell a túrasízéshez.  Aztán találkoztam Louis-val, aki már Erdélyben túrasíelt és amúgy is jó síelő. Kapóra jött, elkezdtük bújni a netes boltokat és hamar rendeltünk egy jó kis lécet, majd jött a bakancs és a hozzá tartozó kötés is. Kiderült, hogy az összeszerelés szakszervizben egy hétnél is több időt vesz itt igénybe. Így Louis vett egy fúrószárat és megcsináltuk mi magunk a kötésünk felszerelését.

Múlt héten végre eljött a mi hétvégénk. Csak mínusz 28 fokot írt a jóslás, irány kipróbálni a léceket! Kerestem egy kellemes helyet, ahol elég hó van, nincs nagy leejtés, és nem olyan hosszú az út. A választás a már kétszer meglátogatott Chester Lake-re esett. Kb. délután egyre értünk ki a beszállóhoz. A fókaszőrök már a léceken voltak, beöltöztünk, felcsatoltunk és kezdődött a kaland. Azt kell, mondjam, nem idegbetegeknek való sport. Legalábbis felfelé. Egész jól ment, csodálatos idővel áldottak meg az égiek, egy árva felhő sem volt az égen. Ilyet az elmúlt 9 hónap alatt nem láttam, pedig elég sokat voltam a hegyekben. Az első 3 km egy 2-3 méter széles úton megy felfelé. Itt már éreztem, hogy ez a rész jó lesz, itt én is le fogok tudni jönni.  A második, 2 km-es szakasz az erdőben visz. Na, itt már mondtam magamban, itt nekem még fent lesz a fókaszőr. Jó kis fékezés lesz ez nekem.

Kellemes két órás baktatás után értünk fel a tóhoz. Jó pár kép készítése után Louis levette a szőrt. Rutinos síelőként az erdőben is le tud síelni. Mint már írtam, én még kezdő mókusként, fent hagytam. Jó volt nekem így is a szűk erdőn keresztül.  Úgy 1 km után úgy döntöttem, egye fene, egyszer élünk, leveszem a fókát a lécemről, megpróbálom az eddig lehetetlennek tűnő lesiklást a szűk erdei ösvényen. Húha, ezt nem gondoltam volna! A túralécem sokkal jobban csúszott, mint gondoltam volna. Elkezdtem hóekézni, aztán láttam előre az utakat, kanyarokat, gondoltam, kicsit begyorsítok. Úgy elszáguldottam Dóra mellett, hogy ö is csak nézett. Nagy nehezen kiértem az erdőből. Ilyen boldog még nem voltam az utóbbi időben. Nagyon örültem, hogy esés nélkül megúsztam a dolgot. Innen már nem volt nehéz, lankás leejtő és relatív széles út. Elindultam lefelé, Egyszer próbáltam egy jót fékezni, és eldőltem, mint egy krumplis zsák. Második esésem, mióta Kanadában vagyok. Az első nem a síelés miatt volt J.
Feltápászkodtam majd ordibáltam Dórikénak, jöjjenek, mert fényképeket akartam készíteni róluk. Meglepetésemre Louis hátán volt Dóri, míg ő síelt.  Nem győztem fókuszálni a jobbnál jobb képek érdekében. Nagy nehezen leérkeztünk az autókhoz. Gyors fényképezkedés képek és indulás hazafelé.

Itt jött még egy jó kis izgalom. Egy az árokba borult autót mentettek vagy hatan, lapátokkal a kezükben.  Jó hegymászókhoz méltóan nálunk is volt lapát. Sajnos kötél nem, mert nem mászni voltunk. Gyorsan kipattantunk a kocsiból és ástunk mi is. Ekkor már -35 alatt járt a hőmérséklet. Kis nehézségek után kiszedtük a kocsit es mindenki ment az útjára.

Érdekes dolog ez a túrási, de hogy hegyet is tudjak mászni, ahhoz még tanulnom kell a síelést. Gleccseren viszont már lehet túrázni, ezzel a tudással is. Alig várom már az első utamat. 

A képek jobb minöségéért köszönet az újonnan vásárolt Nikon D60-as gépnek!