Szépjóreggelt!

Nem hiszem el, bepakoltam. Két hajókoffer, egyenként akkorák, mint én (jó, ez nem nagy kihívás), plusz a túrazsák velem a gépre.  Összesen 50 kg…Ennyi, amivel így hirtelen össze tudtam foglalni az életem…meg a jövőm. Bepakoltam minden feleslegeset, egyszer sem ellenőriztem. Esküszöm, a nőknek több súlyt kéne engedélyezni. Komolyan, hiába próbáltam meg minden hegymászós puritánságom elővenni, mégis többfélefajtából kell cipelnem, mint egy pasinak. Ott van például a…a…a…tampon? Na jó, igaz, én bonyolítom túl, de utólag már nem kérhetem át magamat a mérlegjegyűektől a szüzekhez. Próbáltam egyébként tudományosan, hogy akkor nézzük lista, meg legyenek kupacok, azon belül is a feltétlen, a jön és az esetleges halmazok. Csak menet közben revizionáltam a listát, a jönből feltétlen lett, az esetleges pedig így átcsúszott a jönbe. Hogy mi került az esetlegesbe? Hát a feleslegesek. Egyébként meg minden a bőröndök hibája, az utóbbi két hétben összementek. Hidd el, láttam!

Nem hiszem el, hogy annak ellenére, hogy Kanadába megyek, ami köztudottan nem egy trópusi ország, sikerült a légköri frontoknak úgy kavarni, hogy jelenleg ott most 15 fokkal melegebb, mint itt. A csöpp-csöppről már nem is ejtek szót, van ezzel neked elég bajod anélkül, hogy megint emlékeztetnélek, átcsúsztunk a monszun övezetbe. Én kifejezett örülök ennek a hideg fuvallatnak. Végre érzem mennyi a 16 fok, nekem ugyanis a számok leginkább semmit nem mondanak, nekem azt mondd, hogy rövidujjút, hosszujjút, spegetti- vagy szélesmetéltpántost, térd alattit vagy felettit vegyek fel…Másrészt meg nem fognak komplett idiótának nézni Ferihegyen, mikor megérkezem usankában (jó pakolás titka, amit tudsz, vedd fel!). Nemmellesleg hőgutát se fogok kapni.

Nem hiszem el, hogy tényleg így van és innentől a gömb másik felén, Calgaryban kelek és fekszek. A többiről nem is beszélve. Persze, hogy nem hiszem el, mert még mindig nem fogtam fel, még egy ideig nem is fogom. Valószínűleg első körben nem az fog feltűnni, hogy elmentem, hanem hogy nem is jövök vissza. Egy darabig…Calgaryról valójában sokat nem tudok. Kétszer tettem rá szerény kísérletet, hogy ez ne így legyen. Az első kutatás eredményeként sikerült megjegyeznem, hogy 82.000 utcai lámpa van a városban, másodszor pedig az  ragadt meg az agyamban, hogy e mellé 29 park társul. Szóval tiszta lappal indulnak, nincsenek előítéleteim. Ígérem, a fenti adatokat sem ellenőrzöm, főleg, mert számokban rossz vagyok (lásd feljebb).  

Nem hiszem el, hogy már nem aggódok, nem agyalok és nem esem pánikba, hogy akkor most mi is lesz velem.  Biztos lesznek nehezebb és könnyebb pillanatok, biztos fognak hiányozni emberek és abban is biztos vagyok, hogy lesz, amit majd nem sírok vissza. Hogy merre billen a mérleg nyelve, ez úgy gondolom elsősorban tőlem függ.

Hiszem, hogy jó lesz ez. Miért lenne rossz?