NapiCalgary

Ígértem már, hogy megemlékezek a fogyasztás legnagyobb cselekedéről, meg egyébként is ma (neked lehet, tegnap) van a Nem veszek semmit világnap. Így végre megtudhatod Kanadában hogyan szerezzük be az Alapvető Bolti Cikkeket. 

Válság ide vagy oda, itt még mindig felfelé lendül a fiskális index. Sikerült Kanada egyik leggazdagabb és leginkább fejlődő tartományában vernünk gyökeret. Ahol olaj, ott pénz. Az albertai polgár fogyaszt is rendesen és van is hol, miből. Kisbolt ugyan nincs minden sarkon, van viszont éjjelnappali. Bár teljesen általános, hogy a boltok 9-10-ig nyitva vannak. Nehéz lemaradni bármiről is. 
Általában a Wal Mart, Superstore, Safeway mentén szoktunk mozogni. Az első kettő a tipikus nagy hipermarket, nehéz megmondani, melyik olcsóbb. Miben ez, miben az. A Wal Martban nincsenek romlandó dolgok, se zöldség-gyümölcs, meg egy kicsit lepukkantabb hangulata van. Ja, és olyan sincs, hogy ne kelljen órákat sorban állnod. Valaminek biztos nem tudják a pénztárnál az árát és persze súlyos percekig tart, míg átverekedve magukat a polcokon, kiderítik.

Ha viszont nem akarsz sorban állni, valóra válthatod gyerekkori álmod és játhasz végre pénztárosat! A boltok nagy részében ugyanis van önkiszolgáló fizetőpult. Vonalkód leolvas, kártya vagy cash be, blokk elvesz és kész. Az egyetlen, amit utálok benne, hogy a rendszer addig nem érzékeli fizetettnek a termékeket, míg bele nem teszed őket a gusztustalan, előre odakészített nejlonzacsiba. Utána persze kivehetsz és átpakolhatsz mindent a környezetbarát textilszatyrodba.
Van az ittenieknek egy ilyen nejlonzacsi mániájuk. Nekem meg fóbiám. Hozzászoktam, hogy mindenhova eleve több, már használt nejlonzacsival megyek, meg ott a saját táskám. Sajnos többször kell elmondanom, no bag, thanks!, mire a pénztásrosok felfogják, mit szeretnék. Volt már, hogy egyenként minden zacsinál szólnom kellett, nem esett le, ha az első körben nem kérek, valószínűleg a következőnél sem fogok. Fizetéskor végül szépen ott, az orra előtt átpakoltam minden a hátizsákomba és visszaadtam a zacsiját. Értem én, kedvesség, hogy ő szépen bepakol nekem mindent, közben ügyel rá, hogy a hideg, a száraz, stb termékek egy helyre kerüljenek. Talán gyorsabban haladna a sor, talán idővel automatizmussá válna, hogy viszel szatyrot, ha nem nyomnák úton útfélen a nejlonzacsit a kezedbe. 

Másik sirámomról is értekeztem már, pont egy poszttal ezelőtt. Mindegy, hiper, super, mezei store, úgyis giga kiszerelésben árul mindent. Olyan, nincs, hogy beszaladtam venni egy kis margarint, egy joghurtot, némi sajtot, meg egy zsömlét. Vagy veszel mindenből több kilónyit vagy egyszerre 16 darabot. (Mínusz az édesség. Ki venne 2 kg-os táblákat??? Apró bon-bon, apró lekiismeretfurdalás.) Értem én, itt nagycsaládok vannak, így kisebb a csomagolási költség valamint kevesebb szemetet termelünk. Csak én szerencsétlen, aki bringával járok vásárolni, nem szeretek súlyos kilókat cipelni, akkor is, ha össz-vissz három dolog van a táskámban. Pluszbónusz mi van, ha nem tudom tárolni, nem akarom megenni, nem akarom kifizetni? 

Fenti bajaim miatt (is) járok piacra. Megnyugszik a lelkem, hogy csengetek egy kis pénzt a helyi farmernek is, szeretem a légkörét, olcsóbbak azért egyes dolgok, van Hungarian Deli, illatos pékség és hungarian sárganarancspiros paprika. Sajnos csak hétvégén van nyitva, illetve tavasztól tél kezdetéig. Azért az otthoni ízek novembertől se fognak hiányozni. Bármelyik megalomán storeban kapsz Hungarian salamit, egész jó ott is a kolbász meg a szalonna. Kisebb körök után találtunk zsemlemorzsát is, rájöttünk, melyik túró hasonlít legjobban az otthonira, melyik tejföl nem kefír és melyik mozzarellanak álcázott sajtnak van igazi trapista íze. Túrórudit meg majd csempész be Johnny, csak azt kell mondani a vámon, only chocolate!