NapiCalgary

Mindig is próbáltam megérteni, mi vesz rá egy embert arra, hogy felmásszon az Everestre, egy ujjon lógjon a 120 fokos sziklafalon vagy hat hétig meneteljen hóban-fagyban, hogy elérje a Déli-Sarkot. Vagy az Északit. Útja során pedig sanszos, hogy az egyetlen élőlény, akivel találkozik egy jegesmedve lesz és akkor se lenne nyerő helyzetben, ha a két évvel ezelőtti csúcskísérletkor nem fagyott volna le három ujja.

Mióta egy hegylakóval élek együtt, aki leginkább 3000 méterrel a tengerszint felett érzi toppon magát, kicsit más dimenzióból látom a kérdést. Hosszas töprengés után ráeszméltem, három választásom van. Egy, vele tartok bárhova, kettő, nem veszek az egészről tudomást. Az első lehetőségnek tériszonyom, a másodiknak kíváncsiságom szab határt. Marad tehát a nevető harmadik, így igyekszem megismerni az összes olyan hegyi sportot, amit sajnos csak elméletben élhetek át. Látva Step csillogó szemeit, miután a jégfalmászásból hazatérve azt ecsetelte, mekkora élmény volt lógni a falon, miközben majd odafagyott kesztyűben(!) a keze...bevallom, ez se mindig könnyű. Valami bűvös erőnek mégis kell lennie, ami képes -30-ban rávenni két jóbarátot arra, hogy fel-le mászkáljon egy befagyott vízesésen. Ennek igyekeztem utána járni az elmúlt napokban, leginkább Step és Louis élménybeszámolójának segítségével. Itt át is adom a szót. 

Mikor a Mount Cory-ról nem a kijelölt úton jöttünk le, láttunk egy nagyon szép kis vízesést. Elhatároztunk, visszamegyünk, megnézzük, hátha jó kis fal van már ott. A már említett téli hegymászótanfolyam miatt volt 3 darab jégcsavarom, ami a jégen való biztosításhoz kell és egy jégcsákányom. Plusz Louis vett egy technikai jégcsákányt  és még 4 jégcsavart is. Nekem Petzl LaserSonicom van, ami szerintem a legjobb, ő pedig Black Diamondot vett. Az enyém annyival jobb, hogy a kiépítéséből adódóan könnyebb betekerni, mert van rajta egy elforgó fül. Szóval így volt 1 jégkalapácsunk és 8 db jégcsavarunk. Ezzel meg tudunk mászni egy kb. 30 méteres jégfalat, ha azt nézem hogy kb. 3-5 méterenkent illik biztosítani a jégen.  

De a jégfalmászó ember két kézzel mászik, így kellett vennem egy másik technikai jegcsákányt. Ha csak gleccseren túrázol, akkor is jó, ha van nálad legalább egy, mert ha beszakadsz a hasadékba, segít a kimászáskor. Nomeg a hegymászásnál is jól jöhet a klasszikus jégcsákány mellé a meredekebb falaknál. Végül a Petzl Aztarra esett a választásom. Tudom, ennél vannak sokkal jobban jégre való eszközök, de ez legalább másra is használható. A többi szükseges felszerelés, mint kötel, beülő, expressek, sisak, csavaros karabínerek, téli hegymászóbakancs és hágóvas már megvoltak. 

Lehet egyébként sima túrabakancsban is mászni, de az nem elég merev és hosszabb utak mászásához kevésbé jó. Ráadásul csak egyszerű, flexibilis hágóvasat tudsz rászerelni. Nekem hegymászó, félautomata hagóvasam van, amit túrabakancsra nem is tudok rátenni, ezért már régebben beszereztem egy külön, téli hegymászó, úgynevezett dé típusú bakancsot is.  A legjobb a kifejezetten jégmászásra való, automata hágóvas, ami biztosabban tart és műanyag bakancsokhoz ideálisabb. 
Alapfelszerelés továbbá a vízálló, jól szigetelő öltözet, főleg a kezedet kell védened a hideg ellen.  Pamut gatyában sem mászunk jégfalat, ide már kellenek a mai, modern, lélegző műanyagok, mint a Softshell és a Gore-Tex. Na, megvan minden, indulás a hegyre.

Meglepetésünkre nem mi voltunk az elsők, de éppen befértunk a másik páros mellé. Louis kezdte a mászast, mert ő már vagy nyolcszor mászott otthon, Erdélyben. Amúgy is izgatottabb volt, mint én.
Mivel csak -6 fok volt, olvadt a jég, így elégge nehéz volt jó pontokat találni. A jégfalmászás számomra sokkal nagyobb erőkifejtést igényel, mint a sziklamászás. Mikor beütöd a jégcsákányt a megfagyott vízbe, hatalmas jégdarabok tudnak kiszakadni és aláhullani. Ilyenkor újra meg kell próbálnod belevágni és ha érzed, hogy a hegye már jól tart, akkor jöhet a másik jégcsákány. Ezek után pedig a lábaidat kell egymás után belevágnod a jégbe, ehhez kell a hágóvas. Ez így megy tovább, míg fel nem érsz. 

Louis kiépítette az utat felfelé, majd mikor felért, csinált egy standot, hogy top-ropban tudjunk mászni. Ez azt jelenti, hogy felülről jön le a kötel és így biztosítanak. Olyan, mint mikor a csűr tetején van egy csiga, amivel a krumpliszsákot felhúzzák lentről. Az a különbség, hogy mászáskor az utat és a csigát az első mászónak kell kiépítenie. Ha leesel, akkor csak annyit, mint amekkora a súlyod okozta kötélnyúlás...bízva a társadban és abban, hogy a felső stand pont nem szakad ki.

Jó idő volt, csak a Windstopperes kesztyűmet vettem fel, gondoltam nem fog fázni a kezem. Mivel nem volt nagyon hideg, a jég olvadt és kezdett átázni a kesztyűm. A negyedik jégcsavar kivétele után, kértem Louist, hogy eresszen le, mert megfagy a kezem. Oltárira tud fájni, ha fagyasztják a kezedet, majdnem sírtam. Gyors lereszkedés után ettünk is egy pár falatot, a mozdony is szénnel megy :).

Érdekes, soha nem gondoltam volna, hogy vízen fogok felfelé menni. Mégha a víz nem is folyékony halmazállapotban van, hanem jéggé van már fagyva. Nekem ez kb olyan nem-természetes állapot, mint mikor a víz alatt vagyok 40 percet búvárfelszerelés segítségével. Furcsa, utálom a vízet, de imádok búvárkodni és most meg “járok” is rajta. Miután már eleggé felmelegedett a kezem, megpróbaltam újra felmenni. Ekkorra a jég már szinte megolvadt, kb -3 fok volt a hőmérseklet. Végül mégis felértem első kanadai jégfalam tetejére. Mókás, fárasztó, érdekes, jó volt.  Élveztem a dolgot, de azt kell mondjam, nem ez lesz a kedvenc téli sportom. Csináltunk jó pár fotót, jól éreztük magunkat – megint, majd összeszedtük a cókmókunkat és siettünk haza, mert már várt a sziveszter esti vacsora és a póker party Boriséknál.