"Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek." Mondta volt Heltai Jenő és valószínűleg mondta volna ma is, ha velem tart a Triangle Gallery I Spy with my Little Eyes The 22nd Exhibition of Children's Art címmel május 28-ig tartó kiállításának megnyitójára.
Kortárs galéria lévén, a Triangle mindig is szeretett kicsit formabontó, bohém, meghökkentő kiállításokat rendezni, szerintem nem volt olyan anyag, forma, eszköz, szín amivel ne találkoztam volna falai között a megismerkedésünk óta eltelt hét hónapban. Izzadunk is sokat egy-egy show berendezésekor, mikor hárman próbáljuk kitalálni, a kedves művész úr fentről lefelé, lentről felfelé lógva esetleg kifeszítve szeretné elhelyezni a gipszbe mártott százas szögekből álló kompozícióját, miközben azon imádkozunk, a szögek nem egy esetleg elkallódott képet hivatottak a falon tartani.
A calgaryi North Mount Pleasant és Wildflower Arts Centers 5-14 éves kis kémeinek rajzai, szobrai, installációi azonban egészen más jellemzők miatt tűnnek nekem formabontónak, frissnek és lüktetően élettelinek. Van bennük egyfajta őszinte, a mesterkéltséget és a nagyon akarást nélkülöző, egyszerre egyértelmű, számomra mégis misztikus hangulatuk. Színek, színek, színek. Az első dolog, ami mindig szíven üt, mikor egy pöttöm által rajzolt, agyagozott, ragasztott, hajtogatott, festett vagy csak úgy odarakott alkotást látok. Nem tudom, honnan hozzuk magunkkal ezt a rendkívül éles, harmonikus színkavalkádot és sajnos azt se tudom, mely ponton veszítjük el ezt a fajta látásmódot. Miért kell (kell???) tanulni éveken át a panton skálát, miért kell vágni a komplementer színeket a gimi padban ülve, ha 5 évesen zsigerből tökéletesre színezek egy kakast? Miért kell hónapokig vázát rajzolni almával meg ronggyal, ha 6 évesen póló dizájnt nyomok csípőből Klee után szabadon? Miért kell mindig az unalmas félfamentes rajzlapot, a temperát, vízfestéket meg a zsírkrétát nyomatni, ha szívószálból és alufóliából sokkal izgalmasabb és környezetbarátabb dolgokat lehet gyártani?
Igen, nem kell, sőt, muszáj nem belesimulni a párhuzamos, négyszögletes, almásdrapáriás, színkőrös rajzóravilágba. Legalábbis, addig, míg gyerekek vagyunk. Ha sz istenek szeretnek, örökre.
A kiállítás képei az én fotogallériámban vagy a Triangle Gallery of Visual Arts-ban tekinthetőek meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SzaGab 2009.05.15. 23:11:50
Az alkotások nagyon jók!!!!
Dora The Explorer · http://doratheexplorer.blog.hu 2009.05.16. 18:55:42
SzaGab 2009.05.16. 21:13:52
lyoni magyar 2009.05.17. 12:29:39
Egyből egy kis offal kezdeném, a kérdésem az lenne hogy mik az esélyeim kikerülni kanadába fogtechnikusként, felsőfokú francia, és egyelőre alap angol nyelvtudással.
És hogy on is legyen, gyermekien tökéletesek az alkotások, nekem leginkább a cipő tetszett, nagyon ötletes :)
Dora The Explorer · http://doratheexplorer.blog.hu 2009.05.18. 02:43:31
Off-ra reagálva. Először is a végzettséged. Én annyit tudok, hogy a magyar MsC (egyetemi diploma anno) egy itteni BsC-nek felel meg. Nem tudom, egészségügyben ez hogyan és merre bonyolódik a szakosodás miatt. Másik kérdés, hogyan jössz ki. Az én vízumom például ne engedi, h health (child) care-ben dolgozzak. Child care-hez csak egy eü vizsgálat kéne, asszem, health care passz. De ezeknek mind utána tudok neked kérdezni, küldj email címet a doratheexplorer.blog@gmail.hu-ra, ha érdekel.
Mennyire van lehetőség most kijönni? A kvóta idénre is 250 ezer ember, ennyit engedne be Kanada. De nem tudom, ennek hány százaléka a permanent resident, a work permites, a student visa-s, stb. Munkát találni viszot most már itt se annyira könnyű, lékerültek a now hiring táblák szinte mindenhonnan. Plusz nyílt titok, előnyben részesítik a citizeneket és a permanent residenteket az állások betöltésénél. A franciád Quebecben viszont biztos nagy ász lenne és annyit tudok, egészségügyi területen ellég nagy a szakklépzett munkaerő hiány. Ajánlom továbbá ezt a linket www.workingincanada.gc.ca/welcome-eng.do
On-ról. A cipő nekem is kedvencem volt, de én a pólót csempésztem volna ki szívesebben :) a kis művészek is nagyon tökéletesek voltak, hihetetlen, milyen komolyak tudták bemutatni a műveiket. Róluk mindenféle személyiségi meg miegyéb jogok miatt sajnos inkáb nem tettem fel képet.