Talán kezdem megtalálni a tér-idő kontinuumot, ma már egészen fél 8-ig kihúztam az alvást. Azért még staccatoban nyomom, de csak lesz egyszer ez még így sem.
Talán kezdem felfogni, hogy ez tényleg nem a szokásos egy-két hetes kiruccanás. Bármennyire próbálkoztak az Immigration Office-ban Lisették.
Tegnap este elmentünk a Talisman Centrebe. Én, Step, Johnny Cash meg a Boris. A Becker Boris. (Róla pláne később, ő egy egész fejezetet kitesz.) Ez nem egy shopping mal, hanem egy nagy sportkomplexum. Fitness, wellness, gyúrás, nyújtás, ütés, rúgás ééééééééééééés, igen, úszás. Nyertél, pont ez utóbbi miatt vetődtünk oda. Este fél 10-kor, mert akkor már olcsóbb, csak 5 CAD. Ugyanis, ha szeretnél - és úgy tűnik itt az emberek nagy része szeretne - Calgaryban tudsz sportolni a bűvös 6 óra után is. Egészen 11-ig. Ezt az esti műszakot megfontolás tárgyává tenném kis hazánban, talán nem a bevásárlóközpontok folyósóin távgyalogolnának az otthoniak munka után.
Az uszoda se az a szimplán az 50-es (32-es) és egy tanmedence konstrukció. Nem számoltam, de leglább 5-6 medence van, két 50-es, három kisebb, egy jacuzzi és egy termálvizes áztató. Emelett 3-4 ugrósánc. Nem, ezt most se próbáltam ki, jó nekem a tengerszinten. Nagy bánatomra a két 50-es meg volt felezve, ezt annyira nem értettem. Szerintem édesmindegy, hogy kétszer 25-ön vagy egyszer 50-en tempózik kétszer öt, sok vizet nem zavarnak. Viszont így tényleg sikerül(het) faltól falig elrugaszkodásra degradálni az úszást. Sebaj, én már attól boldog, ha klórszag és víz vesz körül.
Ott a medencében, a tizedik hossz után kezdett bennem felsejleni valami. Amint néztem a fehér, kiskockából álló csempéket, vettem e levegőt egyszer jobbra, egyszer balra. Amint éreztem a számban a klór ízét, a bőrömön a víz simogatását. Amint néztem a kicsi, fehér a kövezetet, nyeltem a sós ízű klórgőzt.
Ott akkor rádöbbentem, a kék csempét, a hypoízű klórt, a fehér buborékponyvát, Pista bá sípszóját (is) egy ideig elfelejthetem. Most ez van, ez lesz egy darabig. Volt benne egy pöti szomor, egy pöti torokszorítás, egy pöti félelem és reszketés.
Aztán elrúgtam magam a faltól, vettem egy mély levegőt, kifújtam és hálát adtam az összes kis-és nagy istennek, erőnek, energiának, hogy idevetődtem és kaptam egy hatalmas lehetőséget. Mert lehet, az élet mindig zöldebb, ha más vizében ring, de a kerítés tényleg abból van, amiből építed. Your choice!
Anglofónok megpróbálkozhatnak az inglis verzióval. Szerintem a magyar magasan veri, főleg, mert abban Sebastiannak nincs olyan idegesítően orrhangja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.