Kedvenc időjárásjelentőm volt, imádtam a nyakláncos szemüvegét, a csőszoknyás a kosztümjeit. Meg a profizmust, amivel felvilágosított, milyen eredetű anticiklonok várhatóak, mennyi lesz a maximum, a minimum. Persze ezt már akkor se tudtam átkonvertálni ruhába. Mire felfogom, hideg van, addigra még hidegebb lesz, mire leesik, itt a nyár, addigra beköszönt a kánikula. Kóros alul- illetve túlöltöző vagyok, mondhat bárki bármit.
Hova mész? Kanadába. Az esetek többségében a kérdező libabőrre és fintorgásra váltott, "Juj, ott a hideg van!" Ja. Konkrétan négy napja. Mikor kijöttem, szeptember közepén, még gyönyörű nyár vége fogadott, tíz fokkal melegebb volt, mint Budapesten. Ezt tartottuk is két hétig, hízott a májam, mikor a magyarországi időjárásjelentést hallgattam. Bibibíííí, itt melegebb van. Tekeregtem is mindenfelé, esténként egy szál pólóban futottunk a parkban. Egészen e hét elejéig.
Egy dolgot ugyanis elfelejtettem vagy soha nem is tudtam. Mivel a Sziklás hegység lábaitól nem messze vagyunk, elég gyorsan és drasztikusan meg tud változni az idő. Ráadásul a sok széles útnak, nyitott térnek köszönhetően a város is elég huzatos. Még e hét kedden történt, hogy felpattantam a bringára egy szál pólóban, szervízbe kellett mennem. Biztos ami ziher, vittem a vékony eső+szélkabátom. Hamarabb kellett volna visszavonulót fújnom. Nem gondoltam, hogy a nagy, fekete felhő ilyen gyors lesz. Másodpercek alatt lett esti sötétség, akkora szél fújt, hogy néhol le kellett szállnom. Még tíz kilométer választott el a céltól, mikor elkapott a vihar. (Halkan jegyzem meg, tök feleslegesen mentem el, mert a szervízes srác csak délután dolgozott.) Nem ragozom, szarrááztam, szétfagytam. Még sose volt részem ekkora szélvfergetegben így élő egyenes adásban. Mikor hazaértem éssikerült annyira kiolvasztanom az ujjaimat, hogy bármit is képes legyek beírni a keresőbe, megnéztem, miben is volt részem. Én még 16 fokban indultam el, mire visszaértem, 4 fokra esett a hőmérséklet és bizony 70-80 km-es széllökésekben evickéltem haza.
Ennek ellenére nem mondok le a bringával való közlekedésről még egy ideig. Egyrészt kényelmes és gyors (nagyon lusta vagyok a buszozáshoz), másrészt olcsó (egy oda-vissza buszút 5 CAD, ami egy uszodabelépőnek vagy 1 kg joghurtnak felel meg), harmadrészt környezetbarát. Útközben néha áttotyog előttem egy-egy kacsa vagy olykor azért kell satuznom, hogy el ne üssek egy bicikliúton lakmározó mókust. Megéri, no.
De már teljes menetfelszereléssel indulok el, akkor is, ha egész Torontóig még egy felhő sincs az égen és egyik időjós se mond szelet/esőt/havat. Az utóbbi napokban bizony már beköszöntött a későősz vagy koratél, nézőpont kérdése. Éjjel már fagy, nappal kellemesen csípős, de napos idő van. Állítólag Hálaadáskor (idén október 13-a) szokott leesni az első hó. Most kemény 14 fokot jósolnak, ezt valószínűleg megúsztuk.
Egyébként szerintem mindenkinek a maga hidege/melege fáj a legjobban. Dzsó, aki jelenleg a Közel-Keleten repked, épp ma írta, mennyire örül, hogy Abu dhabiban már csak 37, nem 45 fok van. Ő például fél éve nemhogy esőt, de még felhőt sem látott az égen,gondolom, örülne már egy kis szélnek vagy egy olyan igazi, 20 fokos lehűlésnek. Életem, gyere!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.