Kanadai rock fiúcsapat, mi az? Céline Dion! Mondom, rock, fiú, csapat. Alanis Morisette! Mondom fiú. Brian Adams? Csapat. Hm, Steppenwolf? Nem? Akkor nem tudom.
Én sem... tudtam egészen mostanáig, hogy a helyes válasz a Nickelback lenne. Hétfő óta viszont úton-útfélen beléjük botlok, ők folynak a rádióból, vigyorognak a címlapokon és integetnek a tévében. Vasárnap este ugyanis taroltak Vancouverben a Juno zenei díjkiosztón.
A Juno Awards a kanadai zenei élet legnagyobb eseménye, olyan díjkiosztó, mint Magyarországon az Arany Zsiráf. OK, majnem olyan. 1971 óta rendezik meg és évente más-más kanadai város látja vendégül a zenészeket. Szülőatyja a kanadai rádiós-és televíziós testület (CRTC, ejtsd ORTT) első vezetője, Pierre Juneau és természetesen a szülés és a házasság római istennője, Juno (aki mellesleg a június nevű hónapunk keresztelőjénél is bábáskodott, de ennyire ne menjünk bele a névadás rejtelmeibe).
Az idei átadó Vancouverben volt, a gálán fellépett Brian Adams - állítólag egyre jobban hasonlít a bedugatlan Eric Claptonra, Diana Krall - jéé, igen, ő is kanadai - a Nickelback belőlük úgylátszik sose elég - és még egy vagy 15 kanadai zenész
A kategóriák meghatározásakor se voltak nagyon fukarak a szervezők, körülbelül csak az év legjobb CD csomagolója nem szerepelt a díjazottak listáján. A gyerekdaloktól kezdve a gospelen és a klasszikus zenén keresztül a hangmérnököig és a designerekig terjed a paletta. Hogy a frankofónokat, a country énekeseket és az aboroginalokat ki ne felejtsem. Juteszembe, lehet, kérvényezni kéne 40-dikként az év legjobb bevándorló zenésze kategória bevezetését. Mégiscsak Kanadáról van szó.
Arra nem vállalkozom, hogy minden egyes nyertes előtt egy számmal tisztelegjek, készítettem azonban egy válogatást a számomra legérdekesebb darabokból. A teljes lista itt megtalálható.
Az év country száma
Doc Walker - Beautiful Life
Bevallom, ezt először egyszerre két oldalon is sikerült meghallgatnom. Hirtelen azt hittem, az elcsúsztatott, kicsit összemosott hangzás valami új country jellegzetesség. Aztán becsuktam az egyik videomegosztót és szólóban egy pötit élvezhetőbb lett. Van egy olyan kikönyökölök a truck ablakán, élvezem, ahogy elrobognak mellettem Winnipeg szalmabálái fílingje a dolognak.
Az év gyerekalbuma
Barenaked Ladies
Beletelt egy kis időbe, mire túljutottam a youtube-on az xxx-es videokon, de megérte. Igazi ec-pec-kimehetsz.
Az év raggae száma
Humble - Everything
A fiatalemberen már első blikkre látszik, kábé annyira kanadai, mint én. Ettől függetlenül igazi felüdülés volt hallgatnom a számait, egy pillanatra talán el is hittem, nem -10-ben és szállingózó hóban csücsülök.
Sajnos videot nem találtam, tessék felmenni ide és már lehet is képzeletben Jamaica felé ringatózni.
Az év felfedezettje - együttes
The Stills
Részemről skip, de te adhatsz nekik egy esélyt! Övék egyébként még az év legjobb alternatív albumáért járó díj is.
Az év felfedezettje
Lights
Tavaly állítólag valaki beszólt a Juno zsűrijének, mert szerinte nem támogatják a feltörekvő, új zenészeket, hiszen csak annak van esélye bekerülni a jelöltek közé, aki már eleve befutott és sok lemezt ad el. Válaszul a zsűri idén gyorsan megdobta egy szobrocskával az illetőt, majd gyorsan kihalászták Valerie Poxleitnert, vagyis Lightsot a myspace milliónyi tehetsége közül. A lány erősen poppos, nagyon szereti a 80-as évek aerobic hajpántjait és a magas, afektáló hangokat.
Az év kislemeze, Az év rap száma
Kardinal Offishall - Dangerous (feat. Akon)
Ez már inkább zene füleimnek, bár sose voltam híve a mutagatós, beszólós fekete zenének és karkötőt fülbevalóként hordó, köldökig dekoltált félvér lányok de hoznak lázba.
Az év zenésze, Az év rock albuma
Sam Roberts
Nekem tipikusan a langymeleg, stílustalan rádiózene, amit elhallgatok a háttérben, de nem biztos, észreveszem, ha az egyik szám után már elkezdődött a másik. De lehet, azt sem, ha hirtelen adásszünet lesz.
Az év legje
Direkt hagytam a végére a főkedvenc, nem mellesleg albertai, Nickelbacket. Őket az utóbbi években nehéz volt kikerülni Én mondjuk szerettem volna. Pedig van bennünk minimum egy közös vonás. Nevüket az egyik tagnak köszönhetik, aki a gitárpengetés előtt pont ugyanazt napi melót úzte, mint szerény személyem és folyamatosan azzal fárasztotta a vendégeit, Would you like your nickel back? Kéred a visszajáró 5 centesedet vissza?
A négy rockzenész lett 2009 legjobb csapata, övék a közönségdíj és a legjobb albumért - ebben az esetben a Dark Horse - járó szobor. Úgy látszik, csak sikerült rockstarnak lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Step 2009.04.01. 05:35:23