NapiCalgary

Ígéretemhez híven folytatom a sorozatot, melyben azt szándékozom elmesélni neked, mi, a Bátortábor Corporation tagjai hogyan jutottunk ki Kanadába és milyen útvesztők árán sikerült munkavállalási és tartózkodási engedélyt szereznünk. Tudom, mennyit ér ugyanis minden információ morzsa, mikor a vízumodért harcolsz. Az én és Bé történetéből megtudhattad, mik a lehetőségeid, ha a párod engedélyeihez kapcsolódva szeretnéd beszerezni a szükséges papírokat. A mostani fejezetben leírom, mit NE csinálj egy kanadai határon. Feltéve, ha nem az a célod, hogy kitiltsanak az országból.

Az alábbi történet szereplőit én személyesen nem ismerem és nem is szándékozom felfedni kilétüket. Legyenek ők Á és Zsé. Az eset, amit egyik itteni magyar ismerősöm asszisztált végig személyesen pont egy nappal az előtt történt, hogy mi lementünk az amerikai-kanadai határra elintézni az én vízumomat. Hálával tartozom a többieknek, hogy nekem velem csak akkor osztották meg a sztorit, mikor már visszajöttünk Calgaryba, az érvényes engedélyekkel a kezemben.

November 25-én, kedden Á megkérte L-t, kocsikázzon le vele Carwayba, a Montana (US) és Alberta (CAN) állam között található határátkelőhöz, ugyanis meg szeretné hosszabbítatni a munkavállalási és tartózkodási engedélyét. Erre egyébként bármelyik Bevándorlási Hivatalban lehetőség van, nem kell feltétlenül határátkelőt keresni és elhagyni az országot, majd újra belépni. Hosszabbítás esetén azonban a kérvényt a meglévő engedélyek lejárta előtt legkésőbb egy hónappal be kell adni. Á azért szeretett volna elmenni a carway-i határnál található hivatalban, mert sürgős volt a dolog és tudni szerette volna még az ünnepek előtt, megkapja-e újra a vízumot. Előző héten már volt egy másik határ másik hivatalában, de ott nem járt sikerrel. Nem adta fel, hátha nem lát mindent a Nagy Testvér és talán a carway-i hivatalnokok engedékenyebbek lesznek. 

A két fiú - máig se tudjuk, miért - magával vitte Zsé-t, volt még hely a kocsiban. A carway-i átkelő Calgarytól kb. 250 km-re, délre található. Nem túl nagy, ha valaki át szeretne menni az USA-ba, a kanadai oldalon meg se kell állnia, csak visszafelé ellenőriznek. Viszont azon kevés határátkelők egyike, ami télen is folyamatosan nyitva van és működtet vízumügyekkel foglalkozó Bevándorlási Hivatalt is. Ezért mentünk másnap mi is oda. Körülbelül három óra autókázás után a fiúk meg is érkeztek. Á és L felmentek a bevándorlási hivatalba, Zsé pedig lent maradt a parkolóban, őrizni az autót. És a kutyáját, akit szintén magával vitt, talán levegőzni. 

Míg bent a bódéban folyt a papírmunka, a vámtiszteknek egyre gyanúsabb lett a parkolóban dülöngélve kutyát sétáltató alak. Zsé ugyanis odafelé kicsit megszomjazott és mire célbaértek, neki már nem volt rosszkedve. Mikor a vámtisztek kimentek, hogy utánanézzenek, mi is történik, Zsé már az autó kormányánál csücsült, részegen. Igazoltatás közben kiderült, a turista vízuma már lejárt és engedély nélkül tartózkodik Kanadában. Halkan jegyzem meg, Zsé egyébként Calgaryban való landolása óta folyamatosan dolgozott, de ez ott, akkor nem derült ki. Természetesen azonnal kiutasították az országból. Szerencsésnek mondhatta magát, mert kapott egy hetet, hogy elhagyja Kanadát. Én úgy tudtam, hasonló esetben maga a rendőrség/határőrség gondoskodik arról, hogy a delikvens minél hamarabb visszatérjen hazájába.

Tudom, vannak olyan helyzetek, mikor valaki nem szívesen megy vagy esetleg nem is térhet haza. Megfelelő engedély nélkül munkát vállalni vagy az országban tartózkodni szerintem nem jó ötlet. Ha mégis erre kényszerülnék, eszem ágában se jutna hót részegen kutyát sétáltatni a kanadai és amerikai határtőrség orra előtt. Sokszor felidéztük már ezt a történetet és máig nem tudom eldönteni, sírjak vagy nevessek rajta. Á engedélyét másodszor se hosszabbították meg, a Nagy Testvér tudta, hogy néhány nappal korábban már elutasították. Zsé már otthon van és a törvény szerint négy hónapig nem is térhet vissza Kanadába. Utána se veheti biztosra, hogy turistaként a határon megkapja a belépéshez szükséges engedélyt, vízummentesség ide vagy oda.

Belépéskor ugyanis a Bevándorlási Hivatalnak jogában áll felülbírálni bármilyen, már meglévő vízumot, legyen az turistáskodásra, munkavállalásra, tartózkodásra vagy letelepedésre feljogosító engedély. Sajnos ismerünk ilyen eseteket is. A következő részben két olyan esetről szeretnék majd beszámolni, melyeknek a papírforma szerint működniük kellett volna, a Bevándorlási Hivatal azonban mégis megtagadta a belépést. Nem szeretnék senkit se elszomorítani, de úgy gondolom, nem árt, ha minél több dologra felkészül, aki Kanadába szeretne jönni. A reményt viszont sose szabad feladni, valami, valahogy mindig lesz. Zsét is már másodszor utasították ki...